Iskolánkról

Bemutatkozás

Ungvár magyarsága egy igen örömteli eseményt ünnepelhetett 2004. szeptember 1-jén. Hatvanévnyi kényszerszünet után megnyithatta ugyanis kapuit a helyi magyar gimnázium, melynek elődjét még 1613-ban, Homonnán alapította Drugeth György, annak az eredetileg olasz nemesi családnak a sarja, amelyik nemegy nádorispánt is adott Magyarországnak. 1646-ban az alapító fiának, Drugeth Jánosnak végakarata szerint özvegye, Jakusich Anna a „csinosabb és szemnek kedvesebb magyar városba”, Ungvárra telepíti át az intézményt. Új székhelyén a történelem viharaival dacolva három különböző épületben ugyan, de szinte megszakítás nélkül létezett 1944-ig, amikor is a felszabadulás után – sokáig úgy tetszett, végérvényesen – bezárták. Városunk központjában 100 000 arany koronáért 1895-ben a Magyar Királyi Kincstár által a gimnázium számára emelt impozáns otthon ettől kezdve az Ungvári Állami Egyetem (ma Ungvári Nemzeti Egyetem) Kémia Karaként funkcionál. A Drugeth Gimnázium bezárásával egycsapásra megszűnt Ungváron a magyar nyelvű oktatás. Szerencsére nem hosszú időre, mert 1946-ban nyílik egy, nemsokára Zalka Máté nevét fölvett középiskola, melyben elindulhatott a magyar gyerekek anyanyelvű képzése…

Évtizedekig tartó állhatatos harcába került a helyi társadalmi szervezeteknek, ismert magyar közéleti személyiségeknek és a volt Drugeth-gimnazistáknak, míg sikerült elérni az intézmény újbóli megnyitását. 2004. szeptember 1-je a Drugeth Gimnázium újkori történelmének első napja. Az induláskor 110 gyerek oktatását-nevelését 14 tapasztalt pedagógus kezdhette meg. E megújult tanintézet fő célja, hogy az ungvári, és a megyeszékhely vonzáskörzetében élő tehetséges magyar gyerekek (az elemi iskola elvégzése után, sikeres felvételi vizsgákat követően válhat a gyerek gimnazistává) számára elit képzést biztosítson, magyarul. Szeretnénk a régi gimnázium híressé vált növendékeihez méltó utánpótlást nevelni. Nem véletlenül választotta az újjáéledő Drugeth jelmondatává az „Ex frukto arbor cognoscitur” (gyümölcséről ismerni meg a fát) latin közmondást. A négyszáz éves múltra visszatekintő intézmény valóban bővelkedik ismert és elismert növendékekben, tanárokban egyaránt. A teljesség igénye nélkül említhetnénk itt például Balla László írót, fivérét, Balla Pál festőművészt, Takács József történészt, a tanárok közül a költő Dayka Gábort és Fülöp Árpádot, a XX. századi magyar ekszpresszionista próza legtehetségesebb alkotóját, Szabó Dezsőt, vagy a híres botanikust, Lauden Jánost. Összességében elmondható, hogy a Drugeth osztálytermeiből került ki Kelet-Magyarország értelmiségi elitjének meghatározó része. Nem véletlen tehát, hogy a XX. század első harmadában – egykorú dokumentumok tanúsága szerint – gyakran sorolták gimnáziumunk jogelődjét Magyarország öt legjobb állami iskolája közé.

Ungvár város önkormányzata eredetileg a megyeszékhely központjában (Petőfi tér 36) álló, meglehetősen elhanyagolt állagú épületet engedett át az iskola részére. Ezt szülői összefogással még az első tanévet megelőző nyár folyamán sikerült belülről rendbe hozni, a külseje azonban még mindig sok kívánnivalót hagyott maga után. Lényegében a várostól nem is kaptunk mást egy üres épületen kívül. Bútoraink többségét a Dayka Gábor Középiskola (a volt Zalka Máté) adta kölcsönbe, több tanteremből hiányzott – vagy rossz minősége miatt szinte használhatatlan volt – még a tábla is.

Az következő két-három év igazi sikertörténetként értékelhető gimnázimunk újkori históriájában. Példás társadalmi összefogással sikerült ugyanis szinte a semmiből egy eredményes és tekintélyt parancsoló (a tanulmányi mutatók alapján legalábbis mindenképpen)tanintézményt létrehozni. Köszönhető volt ez magyar társadalmi szervezeteknek, anyaországi magánszemélyek segítségének, a magyarországi pályázati lehetőségek kiaknázásának, a Határon Táli Magyarok Hivatala és személyesen Szabó Vilmos államtitkár úr, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma országos gyűjtési akciója (ezen belül főleg Bársony András államtitkár úr hathatós segítségének), a Határon Túli Magyarok Hivatala: főként Szabó László és Szentgyörgyi Lajos urak irántunk tanúsított jóindulatának, a Meló-diák Taneszközcentrumnak, valamint a Dorcas nemzetközi segélyszervezetnek, akik révén sikerült megteremtenünk a hatékony oktatáshoz szükséges alapvető feltételeket. Elmondottakat mi sem bizonyítja ékesebben, mint azok a kiváló eredmények, melyeket a gimnázium növendékei elértek a különböző szintű (városi, megyei, országos) és tematikájú megmérettetéseken.

A 2006-2007. tanévben, amikor már 159 diákja volt az intézménynek, az is nyilvánvalóvá vált, hogy hamarosan kinőjük otthonunkat. A városi tanács e probléma megoldásaképpen fölajánlott egy épületcserét a Dayka Gábor Középiskola és a Drugeth Gimnázium között. Ennek megfelelően költözött át az UDG 2007 nyarán a Petőfi térről a Hrusevszkij u. 39/A szám alá, a magyar középiskola alsó tagozatának helyére. Itt, szemben a korábbi 8 tanteremmel, immáron 12 osztályteremmel gazdálkodhattunk. A költözéssel párhuzamosan a szülők és a tanári kar összehangolt munkájával sikerült a birtokba vett osztálytermeket kitataroznunk, felújítanunk.

Ungvár város önkormányzatának finanszírozásában még 2007 őszén elkészült az a kis méretű modern kazánház, mely az elavult és akadozó távfűtést volt hivatott gázfűtésre váltani. Sajnos azonban, mikor ez beindult, új problémával kellett szembesülnünk: a harminc évnél idősebb, sok helyütt eresztő csővezeték és a vízkővel, rozsdával eltömődött öntöttvas radiátorok miatt egyáltalán nem lehet elfogadható hőmérsékletet biztosítani az épületben. Szerencsére hamarosan ez a gond is megoldódott: a Szülőföld Alap 1000 000 Ft-os pályázati támogatását szülői hozzájárulással kiegészítve 2008 szeptemberére a fém csővezetéket mintegy 960 méter hosszan kicseréltük, a régi fűtőtestek közül negyvenet (ez a teljes mennyiség kb. 60٪-a) korszerűekkel helyettesítettünk. Azóta gyakorlatilag zökkenőmentes a gimnázium hőellátása.

A városi tanács célirányos anyagi támogatásából sor kerülhetett az elavult vízvezetékrendszer részleges cseréjére is. Az Ukrán Oktatási Minisztérium ajándékaként egy új, komplekt informatika szaktanteremhez jutottunk (11 modern számítógép, plusz fénymásoló, nyomtató). 2008 decemberében megint a városi tanácsnak köszönhetően egy tanteremnyi bútor tés építőanyagokat vásárolhattunk. A Dorcas-tól újabb iskolabútor-szállítmányt kaptunk. Ezzel pedig végre valamennyi osztálytermünkbe megfelelő minőségű és mennyiségű bútorzat kerülhetett. 2009. március 15-én az Ungvári Magyar Főkonzulátus munkatársai 1000 eurót adományoztak a Drugethnak. Ebből a kerítésünket cseréltük újra mintegy hetven méter hosszan, tovább javítottuk a második emelet vízellátását, illetve egy kis méretű sportpálya építését is elkezdtük. Utóbbi munkálatait a 2010-2011. tanévre befejeztük, sőt kárpátaljai magyar vállalkozók és az egyik Budapesten élő drugethes öregdiák anyagi támogatásából az előző szomszédságában másikat is építettünk. Diákjaink ősszel és tavasszal már focizhatnak, kézilabdázhatnak, röplabdázhatnak vagy éppen kosarazhatnak, és nem csupán a testnevelés órákon, hanem délutánonként is. Időközben adományokból sikerült elvégezni a földszinti folyosó padlócseréjét, valamint új főbejáratot építeni a teljesen tönkrement régi helyett. Ezzel párhuzamosan tovább javult a taninézmény technikai felszereltsége: digitális táblával, fizikaiszaktanteremmel (részleges fölszereléssel), újabb számítógépekkel, nyomtatókkal gazdagodtunk. Megnyithattuk végre a kb. négyezer kötetet számláló könyvtárunkat és olvasótermünket, melyben az olvasnivalón kívül dvd-n, cd-n és videókazettán is rengeteg hasznos ismeretanyagot tárolunk. Köszönet illeti mindezekért az Illyés Közalapítványt, a Szülőföld Alapot, A Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítványt, a Meló-diák Taneszközcentrumot, a Magyar Lábtoll-labda Szövetséget, helyi magyar vállalkozókat, és nem utolsó sorban a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusát, amely a fentebb már említett anyagi segítségen túl egy igen jelentős bútorszállítmánnyal (szekrények, ülőgarnitúrák, irodai bútorzat) is hozzájárult a tanintézmény anyagi bázisának fejlesztéséhez.

Lévén, hogy a Drugeth újbóli megnyitása szinte egybeesett az ungvári magyar katonai temető avatásával, szinte magától adódott az ötlet: a tanintézmény vállaljon védnökséget a hadisírok felett. A tanári kar és a diákság ennek megfelelően évente kétszer – ősszel és tavasszal– néhány délutánját a Főkonzulátus munkatársaival közösen a majd kétszáz I. és II. világháborús magyar katonasír gondozásával tölti.

Városi és megyei szintű tantárgyi vetélkedőkön a 2005-2006-os tanévtől kezdve vagyunk jelen, hiszen ekkor jelent meg az a korosztályunk (8. osztály), amely egyáltalán indulhat az ilyen szintű megmérettetéseken. Itt minden tanévben jól szerepelnek növendékeink. 12-13 tantárgyi vetélkedőn szoktunk évente részt venni. Ehhez jönnek még a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetsége által magyar iskolások részére évente kiírt tantárgyi vetélkedők, melyek alkalmával legtöbbször két gimnázium, a Drugeth és a beregszászi Bethlen Gábor szokott osztozni a „dobogós” helyeken. Az ő tanulói létszámuk viszont kis híján duplája a miénknek…

A felvázolt eredmények egy ilyen fiatal – legalábbis ami az újabb kori történelmét illeti, úgy mindenképpen az – oktatási intézménytől, mint amilyen a miénk, megítélésünk szerint bizony cseppet sem rossz teljesítmény. A városi tantárgyi vetélkedők eredményei alapján évek óta ott vagyunk a 115 ezer lakosú Ungvár 23 tanintézménye (közöttük két ukrán gimnáziummal és három líceummal) közül a 3-4. helyre rangsorolva. Pedig mi magyarul oktatunk, nem ukránul, ami a vetélkedők alkalmával bizonyos fokú hátrányt is jelent növendékeink számára.

A 2008-2009. tanév több szempontból is nagyon fontosnak bizonyult iskolánk életében. Leginkább kétségkívül amiatt, hogy akkor voltak először érettségiző gyerekeink. Húsz ifjú embert bocsátottunk ki a nagybetűs életbe. Közülük tizennyolcan egyetemen, főiskolán folytatják tanulmányaikat, pedig ehhez tizenötüknek sikeresen kellett venni azt az akadályt is, amit az Ukrajnában nem sokkal korábban bevezetett független tesztelés jelentett. Hárman Magyarországon tanulnak tovább, egyikük a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Karán, ketten kijevi főiskolákon. A 2009-2010-es tanév befejeztével két végzős osztályunkból összesen 37 gimnazistát bocsátottunk ki. Három gyerek kivételével mindannyian a továbbtanulás mellett döntöttek. 85٪-uk Ukrajnában maradt (főleg ungvári felsőfokú tanintézményekben), de akadt olyan is, aki a pécsi vagy debreceni egyetemre tett sikeres felvételit. A végzőseink által választott szakirányok igen széles skálán mozognak: lesz közöttük orvos, mérnök, tanár, informatikus, jogász, pénzügyi szakember egyaránt. Külön örömet jelent számunkra az a körülmény, hogy gyermekeink zöme idehaza képzeli el a jövőjét. Hisz a tapasztalat sajnos azt mutatja, a külföldön diplomát szerzett fiatalok közül szinte senki nem tér vissza szülőföldjére, hogy a birtokába került tudást otthon kamatoztassa. Így ők sajnos – legyenek bármilyen jól képzett szakemberek is – gyakorlatilag elvesznek a kárpátaljai magyar közösség számára. Intézményünk egyik fő célja, hogy megpróbálja itthon tartani azokat a jó képességű, tehetséges fiatalokat, akik nálunk végeznek, mert megítélésünk szerint ők lehetnek és remélhetőleg lesznek is hamarosan kicsiny nemzettöredékünk fennmaradásának, mégpedig minőségi fennmaradásának zálogai.

A végzősök szülőföldön való megmaradását, boldogulását a tapasztalatok szerint elsősorban legalább két nyelv (magyar, ukrán) magas szintű ismerete segíti elő. Az ukrán esetében gondolunk itt természtesen nem csupán a mindennapok során használt köznyelvre (ezzel kevés gondunk van, hisz tanulóink többsége ungvári, itt pedig az ukrán nyelvkörnyezet egyszerűen rákényszeríti őket legalább az ún.„konyhanyelv” elsajátítására), hanem a különböző szakkifejezések, szaknyelvek megtanulására is. A tanórákon is próbálkoznak ezzel pedagógusaink, de ott időhiány miatt ez csak részben sikerülhet. Mindamellett gimnáziumunk ukrán szakos tanárai – akik mindegyike kitűnően bírja a magyart is– a nyelvtudás jelentőségének súlyát átérezve szerzői vagy társszerzői lettek több, magyar iskolások számára készült ukrán nyelv tankönyvnek, egyikük pedig ezen is túlmenően összeállított egy majd 200 oldalas szakszótárt, mely nagyban megkönnyíti a matematika, közgazdaságtan, jog és biológia szakkifejezéseinek ukrán nyelvű elsajátítását. Ezt a munkát 2008-as megjelenése óta minden kárpátaljai magyar iskolában használják…

Sikeres pályázatunk eredményeképpen a 2010-11-es tanévben a Szülőföld Alap támogatásával a Drugeth Gimnázium végzős osztálya részt vehetett egy negyvenórás intenzív szakfordítói tanfolyamon, melynek során épp a különböző tudományágak (matematika, fizika, kémia, jog, történelem, nyelvészet stb.) terminus technikusait tanították meg nekik. A kurzus végén egy jónevű fordítói iroda vizsgáztatta őket, a képzés eredményes befejezéséről szóló hivatalos tanúsítványt szintén ők állították ki gyermekeinknek május közepén. A Bethlen Gábor Alaphoz hasonló témakörben benyújtott pályázatunk is nyert egy ízben, így a 2011-12-es tanévben a szakfordítói tanfolyam újra indulhatott felső tagozatosok számára. Ehhez hasonló, a magyar gyerekek továbbtanulását, szülőföldön való boldogulását elősegítő tanfolyam ismereteink szerint akkoriban Kárpátalja más középiskolájában nem volt… Az igazsághoz viszont hozzátartozik az a körülmény is, hogy idén már hiába próbáltunk pályázni hasonló témában a Bethlen Gábor Alaphoz, forráshiányra hivatkozva elutasították pályamunkánkat.

A jó tanulásra való ösztönzés intézményünkben különböző módszerekkel történik. A kimagasló tanulmányi átlaggal bíró, kitűnő magaviseletű, de hátrányos helyzetű katolikus gyerekek a bécsi székhellyel működő Szent István Egylet jóvoltából ösztöndíjban részesülnek, ami évente egyszer, általában májusban kerül kifizetésre. Nagyságrendileg ez mintegy 50 000 Ft-ot jelent gyerekenként és alkalmanként. Mindezidáig 23 növendékünk részesült ilyen támogatásban. Ugyancsak támogatásban részesít a legjobb felső osztályos drugethesek közül évente kettőt a Mogyi vállalat igazgatósága. Ők tanévenként 5 000 ukrán hrivnya (kb. 132 000 Ft) értékű tárgyjutalmat kapnak. Ennek átadására félévenként kerül sor, mindig a bizonyítványok ismeretében. Az odaítélésről héttagú kuratórium dönt, melyben képviselteti magát az osztályfőnöktől kezdve a szülői tanács elnökén és a diákönkormányzat vezetőjén át az igazgatóságig az egész iskola. A grénium tiszteletbeli elnöke a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja. A 2010-2011. tanév I.szemeszterének befejeztével a vállalat egy-egy laptop-ot ajándékozott a két arra legérdemesebb gyereknek. Az ösztönzés harmadik módja a kimagaslóan teljesítők évenkénti egyhetes nyaraltatása. Ezt a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma vállalta magára. 2009-ben például Szlovákiában tölthetett egy tartalmas hetet négy tanulónk, egy évvel később a vajdasági Zentán volt hasonló tábor. A legjobb tanulókról fényképet készítünk, ami az „Iskolánk büszkeségei” című fali tablóra kerül. Hagyományosan a tanévzáró ünnepség alkalmával, nagy nyilvánosság előtt vehetik át az igazgatóságtól okleveleiket a különböző szintű tantárgyi vetélkedők nyertesei. Közülük a két legeredményesebb ugyanekkor jutalomként megkapja az intézmény vezetőjétől a májusi igazgatói fizetés 10٪-át…

Drugeth Gimnázium

Tanévenként legalább negyven rendezvény kerül lebonyolításra a Drugethban. Ennek többszöröse az a mennyiség, aminek más intézmény ad ugyan otthont, de növendékeink is aktív részvevői. A legfontosabbaknak azokat tartjuk, melyek hozzájárulnak a magyar identitástudat, a nemzeti összetartozás érzésének megőrzéséhez és erősítéséhez, hagyományaink ápolásához. Íme, ezek közül néhány, megint csak a teljesség igénye nélkül:

Megemlékezés az aradi vértanúkról, Kisdiák-avató (hagyományosan karácsony előtt rendezzük, vendégeink az 1940-es évek drugethes gimnazistái, akik az iskola címerével ellátott egyennyakkendőt bekötik ilyenkor kis elsőseink nyakába), Himnuszmondó-verseny, Szózatmondó-verseny, Farsangi álarcos bál, Nemzeti dal-mondó verseny, Balladamondó-verseny, Vers-és prózamondó verseny kortárs kárpátaljai szerzők műveiből, Megemlékezés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, 1956-os emlékműsor, Hímestojásfestő-verseny, Magyar kultúra napja (egyhetes rendezvénysorozat), Egészségügyi nap (ezt hagyományosan a magyar középiskolával együtt szervezzük, ilyenkor a két intézmény diáksága különféle ügyességi játékokban és fociban is megmérkőzik egymással), Anyák napja, Ki tud többet az EU-ról?, Hajrá, fiúk!, Hajrá, lányok!(a Honvédség napja, illetve a Nőnap alkalmából kerül megrendezésre), honismereti tanulmányi buszkirándulások megyeszerte, a legkülönbözőbb tematikájú tantárgyi estek (utána diszkóval), az iskolaudvar közös tavaszi takarítása szülők, gyerekek, pedagógusok és a Főkonzulátus munkatársai részvételével, Y faktor (tehetségkutató) stb.

Az Ungvári Magyar Tannyelvű Drugeth Gimnázium újbóli megnyitása óta igyekszik sokrétű, szerteágazó kapcsolatokat kialakítani és ápolni idehaza és a határokon túl egyaránt. A már említett szervezeteken, alapítványokon kívül kapcsolatban állunk több magyarországi iskolával. 2010 novemberében például a szegedi Tóth Árpád Kísérleti Gimnázium tantestülete látogatott el hozzánk, tapasztalatcsere céljából. 2012-ben a Szákesfehérvári Tóparti Gimnázium és Szakközépiskolából érkezett hozzánk egy busznyi diák az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeiről való közös megemlékezésre. A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziummal szintén voltak már közös programjaink.

Az iskolai könyvtár szépirodalmi állománya folyamatosan gyarapszik néhány anyaországi bibliotéka segítségének köszönhetően. Ezek munkatársai szintén jártak már nálunk. De többször meglátogatta a Drugethet Szabó Vilmos államtitkár úr, Bársony András előbb államtitkári, majd nagyköveti minőségében egyaránt, Göncz Kinga külügyminiszter asszony, Hanti Vilmos, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmának elnöke, az Ukrán Oktatási Minisztérium képviselői, Kósz Zoltán olimpia bajnok vízilabdázó, 2011.februárjában Bayer Mihály, a Magyar Köztársaság kijevi nagykövete, 2012 őszén pedig Németh Zsolt parlamenti államtitkár úr.

2010 telén 14 főnyi gyermekcsoportot sikerült utaztatnunk a Parlamenti Gyermekkarácsony c. budapesti rendezvénysorozatra. Meghívót a Magyar Országgyűlés elnökétől kaptunk, az utazást a Magyarországi Gyermekmentő Szolgálat és az Ungvári Magyar Főkonzulátus szervezte. 2011 májusában 16 (jól tanuló, de hátrányos helyzetű) gyermekünk lehetett ott a Magyarországi Gyermekmentő Szolgálat által szervezett Városligeti Gyermeknapon. Mindkét rendezvény három napig tartott. Elszállásolva a Balaton partján, a HM balatonkenesei üdülőjében voltunk.Tanulóink rengeteg szép élménnyel gazdagodva tértek haza ezekről a nagyszerű rendezvényekről.

2012. szeptember 1-jei ünnepi beszédében a tanintézmény igazgatója nem kis büszkeséggel mondotta: „ … az elmúlt két tanév sok örömöt hozott gyereknek, tanárnak és szülőnek egyaránt. Gondolok itt elsősorban az egyetemi helyeket jelentő független tesztelésre és a magyarországi felvételi vizsgákra, melyek alkalmával a két utóbbi tanév vonatkozásában elmondható: az összes végzősünk bejutott abba a felsőoktatási intézménybe, melyet eredetileg megcélzott. Azaz idén immáron másodízben dicsekedhetünk azzal, hogy szeptember 1-jén ugyanannyi volt drugethes gimnazista kezdi el tanulmányait valamelyik ukrajnai vagy magyarországi felsőfokú oktatási intézményben, ahányan a tanév végén elhagyták e termeket”.

A tanórák befejeztével, délutánonként kicsit más jellegű, de igen komoly munka folyik iskolánkban: ezek a fakultatív és szakköri foglalkozások. Idén van retorika, orosz irodalom, informatika, magyar történelem fakultatívunk. Szakkör formájában működtetjük a dráma-kört és az énekkart, az ifjú forgalomirányítók szakkörét (ez utóbbit a közlekedési balesetek megelőzése végett), harcművészeti szakkört, de van sakk-körünk is. 2011-től néptánc körrel is büszkélkedhetünk.

Az eddig elmondottak alapján úgy tűnhet, tanintézményünkben ideális feltételek közepette folyhat az oktatói-nevelői munka. Sajnos azonban pillanatnyi helyzetünk – ami nagyrészt egyenes következménye az Ukrajnában (ezen belül pedig Ungváron)uralkodó gazdasági állapotoknak – a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető irigylésre méltónak. Lássuk most a Drugeth Gimnázium eredményes működéséhez szükséges (és jelenleg hiányzó) feltételek és legfontosabb tárgyi eszközök jegyzékét:

A szurkospapírral fedett lapos tető kijavítása (az informatikai szaktantermet, ami leginkább beázott és balesetveszélyessé vált, az egyik helyi ukrán képviselő anyagi támogatásával 2011 nyarán sikerült átfedni, de jelen pillanatban is további sürgős javításra szorul mintegy 800 m²-nyi felület ).
Kémiai szaktanterem kialakítása (megfelelő tanfelszerelés).
Biológiai szaktanterem kialakítása (megfelelő tanfelszerelés).
A fizikai szaktanterem eszközállományának kiegészítése.
Az épület homlokzatának kitatarozása (1860 m², gyakorlatilag elkészültétől, vagyis 1974-től nem nyúlt hozzá senki).
Szabvány méretű tornaterem és a jelenleginél nagyobb rendezvényterem (pillanatnyilag mindkét célra egy-egy 62 m²-nyi alapterületű helyiség áll rendelkezésre).
A mellékhelyiségek felújítása, átalakítása. Mivel a Drugethnak otthont adó épület eredetileg óvodának készült, ezért minden tanterem előtt van egy kis előtér, mely részben a WC-nek is helyet biztosít. Csakhogy ami megfelel (méreteiben és elhelyezésében, beosztásában) egy óvodás gyermekcsoportnak, az aligha megfelelő egy 13-17 éves kamaszokból álló gimnáziumi osztály számára. Szülői segítséggel ezirányú munkálatok zajlanak ugyan, de még mindig maradt három átalakítandó mellékhelyiségünk.
Modern, nagy teljesítményű fénymásoló.Interaktív táblák, laptopok és vetítők (projektorok).
Az iskola területét határoló kerítés felújítása vagy cseréje (kb.400 m).
Iskolamúzeum (Drugeth-emlékmúzeum) kialakítása a tanintézményben (falra akasztható üveges vitrinek az összegyűjtött anyag számára). Itt kell megjegyeznünk, hogy elődeink, az 1940-es évek drugethes diákjai elhalmoznak bennünket a régi fényképektől kezdve füzeteken, évkönyveken és ellenőrzőkön át egyenruhájukig mindenféle tárgyi emlékkel.
Az épületet övező régi aszfalt járda felújítása vagy járólapokkal törtánő burkolása (1974 óta csak romlik az állaga, gidres-gödrös, a fák gyökerei is alaposan megrongálták. A szóban forgó terület mintegy 970m².
Két tanterembe megfelelő bútorzat (15-17 éves korosztálynak való iskolapadok és székek, mert a jelenlegiek meglehetősen alacsonyak).
A korhadt padlózat cseréje (260 m²), illetve az elavult vagy hiányos beltéri elektromos hálózat (vezetékek, lámpatestek, konnektorok és kapcsolók) cseréje (2012-ben és 2013-ban is nyújtottunk be pályázatot ebben a témában a BGA központi pályázati kiírására, sajnos mindkét alkalommal eredménytelenül).
Néptáncos ruhák a néptánckör legkisebbjei számára. 2011-ben a Szülőföld Alap támogatásával az akkor induló szakkör tagjainak sikerült beszereznünk a szükséges ruhákat (5 pár). Ezek 14-15 évesekre valók. Azóta viszont 10-12 éves gyerekekkel bővült a tánckör, az ő számukra (5-6 újabb pár) is kellene megfelelő föllépő ruha.
Részben a városi költségvetés hiánya, részben a hatályos minisztériumi rendeletek (melyek bizonyos iskolai munkakörök, státusok állami finanszírozását a tanulói létszámtól teszik függővé) miatt nem lehet intézményünknek gazdasági ügyekért felelős igazgató-helyettese, karbantartó munkása, titkárnője. Ilyen körülmények között viszont mind nehezebb elvégezni az egyre csak szaporodó teendőket, megfelelni a velünk szemben támasztott követelményeknek.

2012. év egy újabb vízválasztó volt intézményünk életében. Iskolánk egyik támogatója, az EKO vállalat és személyesen igazgatója, Bodnár József jóvoltából egy tantermet valóban európai szintűvé tettünk (világítás, technikai berendezések, mellékhelyiség, bútorzat). Ezen túlmenően sikerült fölvennünk a kapcsolatot a Fényeslitkei Polgármesteri Hivatallal, és közvetítésükkel a Plimsoll Ltd-vel. Kettejük ajándékaként olyan, mára már nélkülözhetetlen technikai eszközöknek kerültünk a birtokába, mint a digitális fényképezőgép, videokamera és projektor. Ez utóbbi beszerzéséhez szükséges összeget nevezett község képviselő testülete úgy gyűjtötte össze, hogy a tagok egy része saját képviselői tiszteletdíjáról mondott le…

Ugyanez év őszén a Keleti Partnerség c. programnak köszönhetően az UDG minden nyílászáróját (114 ablak és két ajtó) sikerült újra cserélni, és befejezni a fűtési rendszer felújítását. 2013 októberéig városi költségen az iskola gázkazánjainak belső rekonstrukciója is befejeződik.

2013 tavaszán a már meglévő egy interaktív tábla mellé sikerült újabb hármat beszereznünk két magyarországi forgalmazó (Lsk Hungária, Eutrust Kft) adományának köszönhetően. Sajnos azonban a megfelelő kiegészítők (laptop és projektor) egy táblához még hiányoznak.

Az ukrán-magyar nyelvhatáron található Ungvár mindinkább szórványsorba kerülő magyarságának megőrzésében – véleményünk szerint – felbecsülhetetlenül jelentős szerepet játszik a Drugeth. Igaz ugyan, hogy magyar nyelvű képzés a helyi Dayka Gábor Középiskolában is folyik, de színvonalát tekintetve a gimnáziumi oktatás eredményesebbnek mondható. Ékes bizonyítéka ennek sok egyéb mellett a továbbtanulók száma és a tanulmányi mutatók alapján felállított iskolai rangsor. Még a jelenleginél is fontosabb szerepet tölthetne be azonban a Drugeth, amennyiben volna kollégiuma, mint például a Beregszászi Bethlen Gábor Gimnáziumnak. Ebben az esetben ugyanis az ungvári járás távolabbi településeiről, sőt az egész megye területéről érkező diákokat is föl tudnánk venni. Jelenleg – a napi rendszerességgel történő beutazás nehézségei (nem utolsó sorban költségei) miatt – az iskolától legtávolabb élő diákok Csapról járnak hozzánk. Ezek a gyerekek naponta mintegy ötven km-t utaznak, csak hogy gimnáziumunkban tanulhassanak…

Kollégium hiányában intézményünk diáklétszáma – kerekítve – 140 és 120 között mozog, leginkább tehát az állandóság, vagy ha úgy tetszik, stagnálás jellemzi. Tanulóink nemzetiségi összetételével kapcsolatosan az igazsághoz hozzátartozik az a megállapítás, miszerint egyre kevesebb a színmagyar családból származó gyermekünk. Az osztálykönyvek névsorait felütve azt tapasztaljuk, hogy magyar családnevű az összlétszám mintegy 65٪-a, 30٪ pedig ukrán vagy orosz. Utóbbi számadat a vegyes házasságok eredménye. A maradék öt százalékot viszont olyan gyerekek teszik ki, akik szüleinek egyike sem magyar (többségükben ukránok vagy oroszok), de már az elemi iskolát is magyar nyelvű oktatási intézményben végezték. Ezek a szülők általában kultúránk nagy tisztelői, indoklásuk szerint ezért is adták gyermeküket magyar iskolába. Tapasztalataink szerint ők is nagyon jó képességű diákok, akik nem egy alkalommal szereztek már dicsőséget gimnáziumunknak. Pedig nekik sokkal nehezebb lépést tartani a többiekkel, hisz otthon nincs senki, aki magyarul segíteni tudna a tanulásban. De még az utóbbi kategórián belül is valódi kuriózumnak számít az a két grúz gyerek, aki tavalyelőtt szerzett érettségit nálunk. Egyikük kicsivel csúszott le az aranyéremről, egyébiránt pedig a kárpátaljai magyar nyelv-és irodalom vetélkedő harmadik helyezettje is volt. Mindezt úgy, hogy édesapja grúz, édesanyja ukrán, magyarul egyikőjük sem beszél egy árva szót sem… Ezek a gyerekek is, valamennyi növendékünkhöz hasonlóan – a tananyag mellett – elsajátíthatják gimnáziumunkban a más nemzetiségű ember iránti toleranciát, hogy aztán felnőttként hasznos és teljes értékű, öntudatos állampolgáraivá váljanak annak az Ukrajnának, amelynek reményeink szerint hamarosan meg kell érkeznie oda, ahova történelme és földrajzi fekvése okán máris tartoznia kellene – az európai nemzetek nagy családjába. De addig is a korábban említett hiányosságok, nehézségek ellenére az idén 400 éves Ungvári Magyar Tannyelvű Drugeth Gimnázium jelenlegi pedagógusgárdája (20 magasan képzett tanár, soraiban több módszerésszel és egy kandidátussal) igyekszik szaktudása legjavát nyújtva napról-napra teljesíteni azt, amit eredetileg fölvállalt: a fiatal nemzedék minőségi oktatásával szolgálni a helyi magyar közösség megmaradását, fölemelkedését.

Ungvár, 2013. augusztus 8.

Tisztelettel:

Kovács Péter igazgató